.

http://idontgive-a-shit.blogspot.hu/

Pasi nélkül is legyél valaki!

Engem mindig is idegesített, ahogy a nőket egyes kultúrákban (és a mi kultúránkban is egyes férfiak) tárgynak tekintik. Az én fejemben nem fér meg a "férfi és a nő is teljes állásban dolgozik, de a nő még főzzön-mosson-takarítson-neveljengyereket-ésfeleségikötelezettégeit is teljesítse" szereposztás. Minden embernek, mind nőnek, mind férfinek teljes jogában áll, boldognak lennie, és nem valaki másért élnie.

De sajnos lassacskán arra is rádöbbenek, hogy ez nem csupán a szexista férfiak és ezer éves megszokás során alakult ki. Óriási szerepe van ezekben a szerep kialakulásokban magának a NŐNEK, aki közben azon háborodik fel, hogy nem kezelik egyenlő félként.Hogy kezelnének egyenlő félként, ha nem viselkedsz úgy? 

A Facebook csak teret ad ennek, siránkozzatok nyugodtan az üzenőfalon lányok, hogy nincs mellettetek fiú. 

Ki ne vágyna arra, hogy valaki rajongva szeresse és valakit ugyanúgy szerethessen? Hogy a szíve kiugorhasson a helyéről? Valaki akiért a maximumot szeretnéd kihozni magadból (mert véleményem szerint a jó kapcsolat ismérve, hogy maga az ember is fejlődik-javul, nem csak a kötelék erősebb)? De nem szánhatja az ember ennek az életét.

Legyél valaki egyedül is. Ne várd, hogy más tegyen boldoggá. Ne várd, hogy majd valaki elfogad olyannak amilyen vagy, ha te sem tudod elfogadni magad. Nem az a boldogság, hogy más szeret. A boldogság, ha te szereted magad. Ha fejleszted magad.

Mert mi történik, ha az alaptörvény érvényesül és az "egyszer minden véget ér" beteljesül?" Megint ott vagy, és egy senkinek érzed magad. 

Ne hagyd, hogy valaki nélkül csak félembernek érezd magad!

Rengeteg ismerősöm, aki egyszerűen nem tud megülni a seggén egyedül. És itt a problémát nem azzal kezeli az ember, ha partnerről partnerre jár, mindig van valami óriási szerelem az életében, hanem a probléma gyökerét (szeretethiány, önbizalomhiány, stb...) kell kezelni.

Mellesleg ezeket az embereket nem nagyon láttam még igazán szerelmesnek.

És ha már minden bejegyzés mellé társult egy személyes példa, akkor a személyes példa ebben az esetben, hogy nekem mindegyik kapcsolatom során sikerült az akkori maximumot kihozni magamból. Nem ment a tanulás rovására, sőt! Nem szedtem fel plusz kilókat, sőt! Fordítottan se más a helyzet, én sem csorbítottam a másik önbizalmát, tanulmányi eredményeit, stb.

Plusz ráadásként szárnyaltam a szerelemtől az összes esetben.

De most egy ideje egyedül vagyok (voltam), és úgy érzem sikerült a mostani maximumot elérni, és egyedül hatalmas döntéseket meghozni, szóval irtó büszke vagyok magamra.

Lényeg a lényeg, ne a szerelemtől és egy pasitól várd életed fordulópontját... ne szolgáltasd ki a saját boldogságod egy fiúnak. Egyedül is meg kell tanulnod boldognak lenni.

Önmegvalósítás

Mióta 5-es koromban olvastam a Neveletlen hercegnő naplóját, azóta tudom, hogy az önmegvalósítás jó dolog és boldoggá teszi az embert. 

De mi az önmegvalósítás?

Szerény véleményem szerint, valaki akkor tudja megvalósítani önmagát, ha megszereti a tulajdonságait, megtalálja magában a szépet, a jót és rájön miben tehetséges. Ha nincs olyan dolog, amiben különlegesnek érezné magát, akkor létrehoz valamit. Gondolok itt akármilyen tanfolyamra, valamilyen sportra, vagy akármire, amiben fejlesztheted magad.

És hogyan szeresd meg a tulajdonságaid? Nem jövök az olcsó hasznavehetetlen dumával, hogy fogadd el önmagad. Egyszerűen van, amit az ember képtelen elfogadni, de akkor tegyél ellene. Fogyni szeretnél? Edz, figyelj oda mit eszel. Hízni szeretnél? Ne siránkozz, helyette normális diétát állíts össze minőségi kajákból, és az izmosíts.

Azért amit nem tudsz megváltoztatni kár nyivákolni. Nem lesz jobb. Csak bele kell gondolni, hogy ilyenre pazarlod a hangulatod, hogy azután rinyálsz amid nem lehet. Becsüld meg amit kaptál. 

Alacsony vagy? Hordhatsz dögös magassarkúkat, és mégsem leszel magasabb a fiúknál.

Magas vagy? Gyönyörű hosszú combjaid lehetnek, ha teszel érte.

Csak a saját példámból tudok csak kiindulni. 

Mindig utáltam a súlyom, a kinézetem (pedig sosem tartoztam a dundi lányok közé, de ezt 172 cm-el és 53 kilóval is elviselhetetlennek éreztem... azóta több vagyok). Heti 4-5* edzem, és oda figyelek mit eszem.Nem vagy modellalkat, nem vagyok dagi. Megnéznek a fiúk az utcán. Akkor mégis mért kéne bajom legyen magammal. Megteszem amit megtudok, amire van energiám és ez bőven elég ahhoz, hogy jól érezhessem magam a bőrömben.

A magasságom is utáltam, és hogy szeplős az arcom. Most bátran hordok magassarkút, igazából nem érdekel, ahogy mást se zavar (gondolok fiúkra). A szeplőimet pedig egyenesen imádom, véletlenül se takarnám el alapozóval vagy hasonlókkal. 

Az életben a legrosszabb a céltalanság nélküli lét, és hogyha már annyi célod van, hogy ügyesebben rajzolj, vagy szebb virágcsokrot tudj kötni, mint az átlag, akkor már jó úton haladsz az önmegvalósítás felé. :)

Az ember és a Környezete

A videó nem túlzó, nincs mit hozzáfűzni.

Csak egyetlen kérdés maradt: Mikor vesszük észre magunkat? 

Mikor feleslegesen ég a villany és a 20.tankönyvet kell kidobni kihasználatlanul, mert feleslegesen rendeltették meg a diákokkal. Vagy mikor lusta vagy elvinni a kukáig a szemetet, a sarki boltig is autóval mész. A kabátod valódi szőrme? Sok vizet zavart az a méhecske a környezetedben? És gondolom a terepjáró is akkora státuszszimbólum.

Csak egy másfél éves történet

Szokás szerint, ahogy felnézett a tekintetünk összeakadt,... nem a megáll az idő fajta összenézés szintjén, de mégsem csak a szimpla összenézés. De a tegnapi utánozhatatlan, talán levegőt is elfelejtettem venni, ahogy ő is. Biztosan véletlen történnek azok az "ez fura volt" pillanatok? Mi irányít minket olyankor? Észre se veszem és hozzábújok... és ő? Észre se veszi és megölel? Tudatlanság... egyenlőre nem mondanám túl fájdalmasnak, de érzem, hogy az lesz.
Aztán a mondat, amely talán valami kegyelemdöfés akart lenni....
"- Magányos vagyok.
 - Mert?
 - Mert -hülyekisműmosolygóspinabarbi- Horvátországban van és csak vasárnap jön haza."
Azt hittem megdöglök a fájdalomtól. Akkor mért kell igazán szerelmes pillanatokat keltened te kőbunkó?
"- Mért szökik minden pillanatban könny a szemedbe, mikor nem mosolyogsz?"
 - Mert Kilivel is szeretném, ha ilyen jó lenne a kapcsolatom."
Természetesen mindketten tudtuk, hogy nem igaz.